ALKOTÓINK MESÉLIK V-VI. Erdélyi Timea és Molnár Áron


2016.12.22


Sok új arc – és néhány megszokott kedvenc is játszik idei évadunk első bemutatójában, a Kölcsönlakásban. Ők meséltek a szerepükről – és persze, magukról…

ALKOTÓINK MESÉLIK VI.
Molnár Áron - Alistair Spenlow
 
Én szinte végig a színpadon vagyok, mondhatom, hogy elhappolom az összes poént a kollégáim elől. Egy belsőépítészt játszom, aki a szakmája szerelmese, és bár a nőket szeretem, de furcsa viselkedésem okán, a környezetem másnak gondol – ebből is rengeteg félreértés lesz. Igazi ziccerszerep – de mivel kosaraztam, kicsit félek is tőle, mert jól emlékszem, mennyire kínos kihagyni a ziccert… Bár a kollégáim szerint, túlzásba is viszem a próbákon a „ziccerdobásokat”.

ALKOTÓINK MESÉLIK V.
Erdélyi Tímea - Sylvie 
 
Az olvasópróbán megijedtem, ezt az aggodalmamat Áronnal meg is osztottam. Úgy éreztem, ez olyan világ, amelyet szívesen nézek, de én magam színészként nem szeretek benne lenni. A vicces szituációk, a másokon nevetni másfajta színházi nyelvet kíván, olyat, amiről azt gondoltam, nem az enyém. Ezért rémültem meg, de most már inkább kihívásnak ézem. Szépen araszolok előre, cizellálom a figurámat, amelyik íróilag is érdekes. Csinos svájci lány a furcsa angol közegben – afféle au pair-ként él a családban, bár tanulja, de meglehetősen töri a nyelvet – és ebből is rengeteg mulatságos helyzet adódik. Vagyis rájöttem, Sylvie mégiscsak én vagyok.

ALKOTÓINK MESÉLIK IV.
Dobó Kata - Linda Lodge

Korábban már játszottam a Játékszínben, de ezek leginkább beugrásoknak tekinthetők. Igaz, egy előadás két szerepében is benne voltam. A Nyolc nőben először Horváth Lilit helyettesítettem, később pedig Oroszlán Szonja szerepét vettem át. Már akkor nagyon jól éreztem magam, ezért is örülök nagyon, hogy most egy új darab részese lehetek: egy ugyancsak nagyszerű csapatban, egy igazán remek vígjátékban játszom.
Hogy én kölcsönadnám-e a lakásom? Persze, bárkinek. Azt hiszem, nincs olyan ismerősöm, akinek semmiképp…

ALKOTÓINK MESÉLIK III.
Klem Viktor - Tristan Pangbourne

Olyan a történet, mintha egy mai sitcom-ot játszanánk, a Jó barátok-at, vagy valami ilyesmit. A különféle karakterek nagyszerűen egészítik ki egymást. Az én szerepem először nem tűnt akkora kihívásnak, nincs oroszlánrészem a történet alakításában. Amikor az eredeti változatot olvastam, nem is voltam olyan lelkes. Ám Búss Gábor Olivér nagyszerűen frissítette föl ezt a figurát, aki a szerető szerepében jelenik meg. Elég, ha csak annyit mondok, hogy a gobelinkészítés a hobbim, és épp gobelin-újrakezdőre járok. Hogy én kölcsönadnám-e a lakásom? Azt hiszem igen, bár a jelenlegit magam is bérlem, vagyis én is egy kölcsönlakásban lakom.

ALKOTÓINK MESÉLIK II.
Lévay Viktória - Johanna Markham

Jól érzem magam ebben a társalgási vígjátékban. Igaz ugyan, hogy rengeteg a szöveg, a szituáció, ami megterhelő lehetne, de hát családanyaként, maratonfutóként edzésben vagyok. Komolyra fordítva, ez a munkám. Ez nekem nem megterhelő, bár nem mondom, hogy nem nehéz. Én amúgy is javarészt vígjátékokban játszom, az meg különösen tetszik, hogy a Kölcsönlakásban én vagyok az egésznek a motorja. Ehhez azért nem vagyok hozzászokva, még ha otthon is ezt csinálom.El kell fogadnom ezt a helyzetet, remélem, a kollégák is elfogadják. Vicces, hogy ennek az általam játszott nőnek, Johannának ezúttal másképp kell viselkedni, mint szokott, de nekem viszont állandóan ezt kell csinálnom. Állandóan próbálok megfelelni az újabb és újabb kihívásoknak, ehhez viszont mindig másképp és másképp kell viselkednem. Én viszont, Johannával ellentétben, nem tudok jól hazudni. Egyszer hazudtam egy bkv-ellenőrnek, más címet és nevet mondtam be, de rettenetes lelkiismeret-furdalásom lett utána. Hogy én kölcsönadnám-e a lakásom? Persze. ha nem zavarja a két kutya, a két gyerek…
 
ALKOTÓINK MESÉLIK I.
Kapitány Iván - rendező 

A közel ötven éve íródott vígjátékot nem azért kellett leporolnunk, mert a helyzetei elavultak volna – hanem inkább a technika fejlődése miatt. Ezért modernizáltuk Búss Gábor Olivérrel – akinek volt egy remek ötlete arra, hogyan lehetnek megint olyan technikai állapotok, mint több évtizeddel ezelőtt. De ez ennyi – minden más örök – a helyzetek, a jellemek, a vágyak, az álmok, a házasságok és a megcsalások stb. A másik, amivel meg kellett küzdenem, az a film és színház közti különbség. Amikor a forgatáson próbálunk egy jelenetet, amint megszületik, máris rögzítjük, s megyünk tovább a következőre. A színházban, hiába születik meg valami a próbán, én nem tudom rögzíteni –csak a színész emlékezetére hagyatkozhatom. S bár azt szoktam mondani: „izguljon a néző!” – azért én is nagyon izgulok.

TOVÁBBI HÍREK


ÉLETREVALÓK - Elkezdődtek a próbák


2016.12.13

MŰSORVÁLTOZÁS - 2016. 12. 14.


2016.12.12