Színházunk öltözőit és művészbüfénket az egyik piacvezető belsőépítészeti megoldásokat kínáló cég bútoraival rendezhettük be a nyári felújítás után. A Kinnarps megbízásából interjú készült Bank Tamás igazgatónkkal - örömmel tesszük közzé.

6 éve folyamatosan megújul Budapest egyik legnépszerűbb színháza, a nagykörúti Játékszín. Mind repertoárjában, mind pedig belső tereiben. Bank Tamással, a színház igazgatójával az elmúlt hónapok változásairól beszélgettünk.

MIT ÉS MIÉRT KELLETT FELFRISSÍTENI A JÁTÉKSZÍNBEN?

Ott kezdeném, hogy a Játékszín egy régi, patinás játszóhely. Ám, hogy régen volt felújítás. Ezért, amikor átvettük a színházat, nekiláttunk és szépen lassan felújítottuk a nézőterünket, az előterünket, ám az öltözőkig még csak most jutottunk el. Ezek 20-30 éves öltözők voltak, ugyanilyen öreg bútorokkal és festéssel. Nem tűntek túl higiénikusnak, modernnek és általában olyan helyiségnek, ahol jól érezheti magát a színész. Nagyon csúnya, kádár barokk-hangulatuk volt leeső ajtókkal. Muszáj volt nekilátnunk. Hála Istennek sikerült is végigvinnünk a projektet, évadkezdésre éppen elkészültünk vele. Ráadásul úgy, hogy egy vállalkozó menet közben becsapott minket, emiatt hosszabb ideig tartott, mint gondoltuk. Végeredményben viszont nagyon szépen sikerült. Igazából a Kinnarps bútorairól nem is engem kellene megkérdeznetek, hanem a művészeket, hiszen ők használják azokat nap, mint nap. Mindenesetre azt mondják, úgy érzik magukat, mintha egy négy-öt csillagos szállodában lennének. Örülök, mert szerintem fontos, hogy amikor a színész a Játékszínbe jön, akkor ne csak a színpadon érezze jól magát, hanem a többi helyiségben is olyan érzése legyen, mintha hazaérkezett volna. Azt szeretném, hogy jó kedvvel menjenek fel a színpadra. Ez nagyon-nagyon fontos. A 21. században talán már nagyobb hangsúlyt kap, hogy az emberek jól érezzék magukat a munkahelyükön - így a színészek is a színházban.

HÁNY ÉVE ESTETEK NEKI ENNEK A TÖBB ÉVES FELÚJÍTÁSI PROJEKTNEK, AMELYNEK RÉSZE AZ ÖLTÖZŐK ÁTALAKÍTÁSA IS?

Hat éve visszük a Játékszínt. Akkor úgymond bezárt a színház, majd pedig újraindítottuk. Azóta gyakorlatilag megállás nélkül, szépen lassan megy a felújítás. Eddig nagyjából 80-100 millió forintot tettünk az épületbe. Ne felejtsük el azonban, hogy ez egy magánszínház, vagyis egy forint állami pénz sincs benne. Saját pénzből újítjuk fel azt az épületet, ami nem is a miénk, hanem az önkormányzaté. Ez egy sokmilliárdos ingatlan, amelyet csak bérlünk.

HOGYAN ALAKULT A KÖZÖS MUNKA A KINNARPS-SZAL?

Nem szeretném magam fényezni, de az a helyzet, hogy az egész az én ötletem volt és én vittem végig, mivel nagyon szerettem volna megcsinálni.

"Éppen ezért én magam mentem el a Kinnarpshoz megnézni, milyen bútorok vannak."

Magam választottam ki a szövetet, a színt, a többi anyagot. Természetesen beszéltem az öltöztető-tárvezetőkkel arról, hogyan nézzenek ki nagyjából az öltözők. Van, amelyikhez külön vécét építettünk, még a fürdőszobákba is én választottam ki a csempéket - igaz, hogy abban ti értelemszerűen nem vettetek részt.

A Kinnarpsra alapvetően a letisztult, skandináv vonal a jellemző, ami hozzám nagyon közel áll, de azért szerettem volna valamelyest élénkebb színeket is a helyiségekbe, ezért lettek ilyen tarkák a székek párnái. Ezzel is egy kis plusz vidámságot vihetünk az öltözőkbe.

OKÉ, HOGY MAGÁNSZÍNHÁZ, ÍGY AZTÁN TULAJDONOSKÉNT TE MAGAD IS FOGLALKOZOL PÉLDÁUL A SZÉKEK SZÍNEIVEL, DE AZÉRT KI TUDOD ENGEDNI A KEZED KÖZÜL A DOLGOKAT?

Nem. Mindenért én vagyok a felelős és ezért minden döntést én hozok meg. Természetesen mindenkinek kikérem a véleményét, de ha nem egy kézbe fogunk össze mindent, akkor könnyen összeomlik az egész.

HOGY LEHET EZT CSINÁLNI?

Nagyjából úgy, hogy reggel kilencre jövök és nem ritkán este 11-kor megyek haza. Még hétvégén is. A feleségem és a kollégáim szerint ebbe fogok belehalni. Hozzátenném, hogy a műszaktól kezdve a titkárnőn és a sajtóson át az ügyelőkig nagyon jó csapatunk van. Sok mindennel kapcsolatban már ki tudtam engedni a kezemből a dolgokat. Azonban rengeteg egyéb ügy megtorpanhat, ha nem én viszem végig. A felújítás is ilyen. A végeredmény biztosan nem olyan lett volna, ami a színésznek és az öltöztetőnek is megfelel, ha nem figyelek oda. Itt ugyanis gondolni kellett arra, hogy a szekrényekben a cipőknek, a jelmezeknek és a ruháknak is el kell férniük, hiszen már nem tudunk hova terjeszkedni. Ugyanakkor azért kell, hogy legyen egy szép nagy szekrénye a színésznek is, még akkor is, ha nem használja. Fontos az, hogy legalább örül a lehetőségnek. Komolyan mondom, hogy ilyenkor kardélen táncolok, sok olyan apróságra kell gondolni, ami elsőre talán nem nyilvánvaló. Ezért is mondtam, hogy nagyon örülök a végeredménynek, ami a Kinnarps érdeme is.

HA ENNYIRE RAJTAD ÁLL MINDEN, AKKOR GONDOLOM, JOBBAN A LELKEDRE VESZED, HA VALAKINEK VALAMI NEM TETSZIK.

Így van, a lelkemre is veszem. Van egy érdekes mondás, amely szerint egy színházban a portástól a színművészig mindenki színész. Mindenkinek ápolni kell a lelkét, mindenkire oda kell figyelni. 140-en dolgozunk ebben a színházban. Ennyi lélekre kell odafigyelni és mindent tudni kell kezelni azért, hogy aztán esténként úgy menjen a show, hogy a nézők tapsolva álljanak fel.

SOKAT DOLGOZTATOK ÉS VÁLTOZTATTATOK MAGÁN AZ ÉPÜLETEN, NA, DE HOGYAN VÁLTOZOTT AZ ELMÚLT ÉVEKBEN A JÁTÉKSZÍN LELKE, VAGYIS MAGA A REPERTOÁR?

Erre azt mondanám, hogy nem csak a tereink lettek modernebbek, hanem a darabok is. Friss, letisztult előadások futnak már. A Játékszín Budapest közéletében az egyik legsikeresebb szórakoztató színház lett, ráadásul az egyik legnagyobb nézőszámmal. Ez köszönhető annak is, hogy modernebb, mai hangnemet ütünk meg, fiatalosabb hangulatot közvetítünk olyan alkotóknak hála, mint például Kapitány Iván, aki egy egészen új világot hozott be a falaink közé, de ott van Szente Vajk is és még hosszan sorolhatnék neveket. Az előadások között pedig gondoljunk csak az Életrevalókra, a Kölcsönlakásra, 39 lépcsőfokra - hogy csak párat említsek. Ezek mind jobban illenek a mai korhoz, közelebb állnak hozzánk, a 21. század emberéhez. Illetve kiemelném még a Menopauzát, ami egy elképesztő siker. Percek alatt fogynak el a jegyek hónapokra előre. A címet azt hiszem, nem kell nagyon magyaráznom, sejthető, hogy miről szól. Ám igazán az az izgalmas a dologban, ahogyan beszél erről a témáról. Nem szánakozva, vagy éppen rettegve, hanem rengeteg humorral nyúl hozzá. Összességében azt mondanám, hogy az előbb említett daraboknak is köszönhetően egy Broadway-típusú szórakoztató színház lett a Játékszín.

HOGY NÉZNEK KI A SZÍNÉSZEITEK MINDENNAPJAI A MÁR EMLÍTETT ÚJ TEREKBEN?

Nos, délelőtt van általában a próba, este pedig az előadás. Általában fél órával a próba előtt megjelennek a büfében, beindul az élet, kávé meg reggeli közben ki tud alakulni elég jó hangulat nálunk. A próba végeztével aztán van, aki hazamegy és van, aki inkább marad. Az előadások este hétkor kezdődnek. Na, az aztán eléggé változó, hogy ki mikor érkezik. Az idősebb színészek valahogy másként élik meg ezt az egészet, ők nem ritkán másfél órával az előadás előtt jönnek. Szeretik beszívni a színház levegőjét, esetleg elvonulnak az öltözőbe, hogy egy picit még maguk legyenek. Gálvölgyi János, Benedek Miklós, vagy Pásztor Erzsi ilyen típusok. A fiatalok meg? Hát van, aki csak az előadás előtt fél órával érkezik (nevet.) Mások, így hát más ritmusban is élnek. Ami közös bennük, hogy színészek, így hát mindannyian érzékeny emberek, oda kell rájuk figyelnünk.

forrás: kinnarps.hu

https://www.kinnarps.hu/kinnarps/news--press/jatekszin/