Kállay Géza nemcsak nagy tudós volt, hanem igazi bohém is. Öröm volt a társaságában lenni. November 10-én a Játékszín Bock Színpadán is találkozhattak vele nézőink. Akkor még egyikünk sem sejtette, hogy ez az utolsó együttlétünk.

Az igényes szórakoztatás a Játékszín profilja - szoktuk hirdetni magunkról, ezért is hívtuk meg november közepén a Hamletman-t, mely szokatlan formában idézi föl Shakespeare halhatatlan remekét. A Vallai Fesztivál nyertes előadását egyetlen egy alkalommal - s most már tudjuk, hogy megismételhetetlenül -, november 10-én láthatták a Játékszín nézői, Baksa Imre rendhagyó játékában, aki egy este egymaga - no meg néhány kellékkel - keltette életre a dán királyfit és a többi szereplőt. De mindezt megfejelte még azzal, hogy rávette dr. Kállay Géza Shakespeare-kutató professzort, hogy kotyogjon közbe olyasmikről, hogy hittek-e az angolok a szellemvilágban, hogy hogyan tanultak szöveget a Shakespeare-társulat színészei, hol végezhették el a szükségüket a több órás darabok alatt a nézők a Globe-ban és így tovább. És a tudós tanár úr szívesen vállalta ezt a szerepet, remek színészi érzékkel, derűsen szólt közbe-közbe, ha úgy érezte, kiegészítendőek a hallottak. Akkora volt a sikere, hogy a közönség még az előadás után sem akart hazamenni, közelebb húzott székekkel, összetolt asztalok mellett néhány pohár Bock-bor társaságában tovább folyt az este. Mert Kállay Géza nemcsak nagy tudós volt, hanem igazi bohém is. Öröm volt a társaságában lenni. Akkor még egyikünk sem sejtette, hogy ez az utolsó együttlétünk. A professzor úr pontosan egy hét múlva, három nappal a születésnapja előtt váratlanul itt hagyott bennünket. Drága Tanár úr, ez nem illett ebbe a játékba!